Dr. Kapitány Klára 1944.február 8-án született Kiskunfélegyházán. A Szegedi Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Karán szerzett diplomát.
A diploma megszerzése után a kiskunfélegyházi kórházban kezdett el sebészorvosként dolgozni. Sebészetből, traumatológiából, és plasztikai sebészetből tett kiváló minősítéssel szakvizsgát. 1976 óta dolgozott a szegedi Egyetem Bőrgyógyászati Klinikájának Plasztikai Sebészetén tanársegédként, adjunktusként, majd nyugdíjba vonulásáig osztályvezető főorvosként.
Keze alatt plasztikai sebészek újabb generációja nőtt fel, tudását önzetlenül adta át ugyanúgy, ahogy egyetemi oktatóként a hallgatóknak is.
1996 óta a Magyar Égési Egyesület vezetőségi tagja, a Magyar Plasztikai és Helyreállító Sebészeti Társaság Felügyelő bizottságának, majd Etikai Bizottságának tagja, a Magyar Plasztikai Helyreállító és Esztétikai Sebész Társaság magánorvosi szekciójának alapító tagja, a Magyar Traumatológus Társaság, a Magyar Dermatológiai Társulat, a Magyar Fájdalom Társaság, a Magyar Sebkezelő Társaság, a European Burn Association, International Society for Dermatolgic Surgery tagja, és a Szegedi Akadémiai Bizottság Baleseti, Ortopédiai, Kézsebészeti és Plasztikai Sebészeti Munkabizottsága vezetőségi tagja volt.
Szakmai sikereiről hazai és nemzetközi kongresszusokon számolt be.
Az acne inversa műtéti megoldásaként az országban elsőként alkalmazta, majd osztályán bevezette a hónalji defektus fasciocutan felkari lebennyel történő fedését.
Az égett betegek ellátását szívügyének tekintette, sokszor igen nehéz körülmények között mentett életeket. Áldozatos munkájával, melyet a klinikán kívül magánrendelésén is folytatott, számtalan beteg életét könnyítette meg.
Klárihoz bizalmasan fordulhattunk mindenféle problémával. Mindig legjobb tudása szerint, időt és energiát nem kímélve - segített.
40 éven át dolgozott orvosként, és valójában művészet volt, ami kikerült a keze alól, úgy hogy közben nem feledkezett meg a betegei lelkéről se. .
A klinikára szinte második otthonaként járt be nyugdíjba vonulása után is. Hatalmas űrt hagy maga után a kollegák körében úgy szakmailag, mint emberileg.
Idős édesanyjával élt együtt, akit hatalmas szeretettel és törődéssel vett körül, még akkor is, amikor Ő maga már súlyos beteg volt.
Nagyon szeretett élni, és nagyon szerette a minőséget, úgy a munkájában, mint a magánéletében. Még voltak tervei…
Rimai János egy Istenes énekével búcsúzunk Tőle…
„Az idő ósága nevel magos fákot
Mint tél után nyár hoz kórókra virágot
Így koporsó terjeszt hírnek-névnek rangot
Halál sötétjéből hozván rá világot.
Ne várdd hát életedben, bár nagyérdemű légy
Hogy itt holtod előtt nagy böcsületet végy
Bízd a jövendőkre érdemed jutalmát
Ha szolgáltad időd, kevéske zsoldot át”