Kovács József
(1832-1897)
( Az 1997. március 1-én, az MPHEST közgyûlésén elhangzott
elõadás és az Orvosi Hetilap 1998. évi, 139. évfolyamának 8. számában, a
437-440.oldalon megjelent közlemény rövidített változata)
"Kovács József (1832-1897) sebész, budapesti egyetemi tanár, rektor. Kiváló
sebészi készséggel rendelkezett, fõleg a hólyagmûtétek terén. Sebészeti
szemlélete közel állott az asepsis fogalmához". Az Orvosi Lexikonban ennyi áll
Balassa utódjáról. Annak ellenére , hogy 29 éven keresztül volt hazánk vezetõ
sebésze, az utókor csaknem elfelejtkezett róla, pedig életrajzát végig követve
egy rendkívül érdekes, bár ellentmondásos életút mutatható be.
Ki volt hát Kovács József? 1832-ben a Tolna megyei Tengelicen született
szegény családban. Dunaföldváron és Kalocsán tanult, a szabadságharc
kitörésekor, 16 évesen honvédnak állt, de tífusza miatt hamar leszerelték.
Felgyógyulása után két évig dolgozott, majd befejezte a középiskolát Pesten.
Beiratkozott a pesti egyetem orvosi karára, majd a bécsi egyetemre , és ott
szerezte meg orvosdoktori oklevelét 1858-ban. Egy gazdag barátja segítségével
bejárta Nyugat-Európa sebészeti klinikáit. Pestre visszatérve letette a
sebészdoktori szigorlatot is Balassánál, akinek annyira megtetszett az
ambiciózus fiatalember, hogy maga mellé vette mûtõnövendékként. Professzora
igen nagy hasznát vette az éles eszû, kiváló kezû sebésznek, aki 1862-ben
magántanári vizsgát tett mûtéttanból. Kitûnõ elõadó volt, ezért a medikusok is
szerették. Tanársegédi kinevezése lejárta után az éppen akkor kitört
porosz-osztrák háborúban egy katonai kórház sebészeti osztályát vezette.
Értékelõi szerint zseniális hadisebész volt. "A gyors felfogás, az épp oly
gyors elhatározás, a helyzet körülményeinek pillanatnyi áttekintésébõl eredõ
és mégis minden részletet számbavevõ erélyes végrehajtás , ezek a
nélkülözhetetlen kellékei az igazi hadisebésznek, mind majdnem
felülmulhatatlan fokban állottak Kovács József rendelkezésére" - írták róla. A
lövedékek felkutatására elektromos csengettyûvel jelzõ golyófogót
szerkesztett, melyrõl a hazai és külföldi szaklapokban is beszámolt . Hadi
sebészi ténykedéséért a Ferencz József rend és a szász királyi Albrecht rend
lovagkeresztjét kapta. Hazatérve a Szent Rókus Kórház nõgyógyászati osztályán
dolgozott 1868-ig, amikor Balassa váratlan halála után, 36 évesen helyettes
tanárként átvette a Sebészeti Kóroda vezetését. 1870-ben a kari szavazáson 8:7
arányban a gyakorlati sebészet rendes tanárává nevezték ki Lumniczer Sándorral
szemben. A kóroda ekkor 38 ágyas, 7 kórtermes. Az 1871-74-es idõszakról két
fiatal tanítványa, Antal Géza és Réczey Imre ( a majdani professzor) könyvet
adott ki , ebbõl idézem a következõ adatokat : a 3 év alatt 682 beteg feküdt a
klinikán, átlag 41,1 napos ápolási idõvel, a halálozás 4,83 % volt, a szerzõk
hangsúlyozzák, hogy "e kedvezõ gyógyulási viszonyok feltételezõ okai között
...nem csekély befolyást kell tulajdonítanunk a tulságos szigorral ellenõrzött
tisztaságnak, és a sebek kezelése körüli eljárásunknak". Kovács József a
sebkezelés kulcsát nem az akkor a világot bejáró Lister-féle antisepsisben
látta, a karbolspray-t veszedelmesnek és a Lister-eljárást "legalább is
teljesen felesleges, ha nem teljesen téves"-nek ítélte, hanem Semmelweis
szellemében a tisztaság mindenek feletti fontosságát hirdette .
Milyen sebész volt Kovács József? Utóda (és korábban tanítványa) Dollinger
Gyula emlékirataiban így ír róla: "Fõnököm, Kovács József
professzor...imponáló külsejû, éleseszû, vezetésre vágyó, támadó természetû
férfiú volt... Megnyilatkozásai rendesen ellentmondást nem tûrõ és sokszor
kiméletlen jelleget öltöttek. Sebészeti tudása Balassától származott, akirõl
azonban sohasem nyilatkozott rokonszenvesen. És mégis nála Balassa tanai jó
talajra találtak, mert skeptikus gondolkodása és józan természettudományi
felfogása megóvta a különbözõ efemer tekintélyek tanai után való
kapkodástól...Õmaga a szakbeli irodalmat akkor már nem forgatta. A Balassa
örökség mindenkorra elegendõnek tetszett arra, hogy azt a saját kritikus
eszével az egyes esetre alkalmazva, a sebészet összes kérdéseiben megtalálja a
helyes megoldást. ...az általa operált petefészektömlõk csonkjait..., nagy
méhfibromák kimetszése után a méh sebét catguttal bevarrta, peritoneummal
befedte és elsüllyesztette. A külföldi operativ nõgyógyászat csak nagysokára,
a nyilt csonkkezelésen keresztül emelkedett fel ide... Arcképlési plastikai
mûtétek mellett mindinkább húgykõ, húgycsõszûkületek,
hólyaghüvelysipolymûtétek képezték kedvenc thémáit". A már említett
Antal-Réczey kiadvány számos plasztikai mûtétjét mutatja be képekkel
illusztrálva. Áthatoló orr- és szemzugi tumorok, noma okozta ajak- és
pofahiányok, nyúlajak korrekcióját végezte különbözõ lebenyekkel és az akkori
lehetõségekhez képest kiváló eredményekkel . A könyv részletesen tárgyalja a
klinikán alkalmazott mûtéti és sebkezelési eljárásokat, leírván azt, hogy az
anyaghiányokat mindig képlõmûtét által igyekeznek pótolni, melyet azonnal a
kiirtás után végeznek. A mûtéti eljárások az akkori ismeretek kiváló
felhasználásáról tanúskodnak .
1874-ben megválasztották a Magyar Királyi Tudományegyetem rektorává. Beiktató
beszédével óriási feltûnést keltett, mivel a homeopathák támogatása miatt a
kormányt támadta benne. Bár heves támadások is érték, az egyetemi ifjúság
fáklyás zenével üdvözölte. Elsõsorban az õ erõfeszítéseinek volt köszönhetõ,
hogy 1876-ban megnyílt az új, korszerû sebészeti klinika az Üllõi út és a
Mária utca sarkán (ez a mai Bõrgyógyászati Klinika). Itt már 10 orvos, 10
nõvér dolgozott, 500-600 körüli évi fekvõbeteg és 4000-es ambuláns
betegforgalommal. Milyen ember volt Kovács József? A múlt század híres írója,
Eötvös Károly visszaemlékezéseiben ekkép ír róla : " Kovács József rendkívüli
ember volt. Már külseje is feltûnt. Gyönyörû férfi, magas és arányos termet,
hatalmas busa fej, élesen nézõ, okos és tüzes szemek, vastag bajusz, piros
arcz, tökéletes magyar alak. Elméje óriási.... Kovács József elméje a ritkán
elõforduló nagy elmék közé tartozik. Ennek az elmének a tömege szinte
zsibbasztó hatást gyakorolt rám.... Egész életemben soha nem találkoztam
senkivel, akiben az agynak erõsebb, gyorsabb, hatalmasabb és üdébb mûködését
vettem volna észre, mint benne". Ennek ellenére nem sokat publikált, félig
kész Mûtéttana nem került kiadásra ,és harminc körüli közleménye jelent meg
mindössze. Rendkívül sokrétû tevékenységet folytatott. Nagy szerepet játszott
a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók vándorgyûlésein, a megalakuló
Igazságügyi Orvosi Tanácsnak elsõ elnöke lett, ugyancsak elnöke volt a
Budapesti Orvosi Körnek, tagja az Országos Közegészségügyi Tanácsnak. 1886-ban
Poor Imrétõl átvette a Gyógyászat címû újság tulajdonosi jogait, ennek
mellékleteként 1888-ban megalapította a Honvédorvos címû újságot . Munkássága
alapvetõ a honvédegészségügy megteremtésében. A Gyógyászat címû újságban
sajnos folytatta elõdje konfrontálódó vonalát, amely az Orvosi Hetilappal és a
Markusovszky körül kialakult társasággal szemben nyilvánult meg, így
újságjában rendszeresen jelentek meg bíráló, sokszor lejárató hangnemû cikkek
Markusovszkyval, Lumniczerrel, Jendrassikkal, Hõgyessel, Korányi Frigyessel,
Bókaival szemben. Ugyanakkor tanítványai egy része határtalan szeretettel és
tisztelettel kísérte munkásságát. 25 éves tanári mûködése alkalmából 1894-ben
nagy ünnepséget rendeztek : miniszterek, politikusok, az Akadémia tagjai,
élükön Eötvös Lóránddal köszöntötték. Ekkor már súlyos cukorbeteg volt, mégsem
vonult vissza. Valószínûleg betegsége is oka volt egyre fokozódó
konfliktusainak. A szakma rohamos haladását nem követte. A hasmûtét ritkaság
volt nála, pedig Herczel Manó magánklinikáján a '90-es években már ez volt a
leggyakoribb mûtét. Rendkívüli tekintélyétõl támogatott merev
konzervativizmusa minden újnak akadálya volt. A medikusokkal kapcsolatos
szigorúsága csak fokozódott ,a szigorlatokon nála 80% volt a bukási arány, a
II. klinikán Réczeynél 7%. Ez ahhoz vezetett, hogy 1896.december 4-én a
medikusok diáktüntetést szerveztek . Kovács József a rendõrség beavatkozását
kérte. A dékán az egyetemi autonómia megsértése miatt távozásra szólította fel
a rendõrséget. A medikusok beadványt készítettek, kifogásolva a professzor
vizsgáztatási módszerét, azt, hogy gyakran elmaradnak az elõadások, továbbá,
hogy a klinikán durván bánnak a betegekkel és tettleges bántalmazás is
elõfordul. Kovács József hírlapi cikkekben utasította vissza a vádakat, a
vizsgáztatásról azt mondva, hogy " a szigorló vagy tanuljon, vagy menjen a
fenébe". Ami pedig a rossz bánásmódot, nevezetesen a "magyar narcosist"
illeti, azt nyilatkozta, "évtizedek óta célszerûnek találta, hogy a szigorú
fellépés által a kedélyt morális kényszerhelyzetbe hozza, a mi szerinte a
haszontalan és sokszor veszélyes elaltatást szükségtelenné teszi". A kari
tanács egyaránt figyelmeztette Kovács professzort és a hallgatókat is. A
medikusok úgy fejezték ki tiltakozásukat, hogy a következõ szemeszterre
Réczeyhez 253, Kovácshoz 4 hallgató iratkozott be. A lefolyt események
egészségileg is megrendítették ezt a kemény embert. 1897.július közepén bal
halántékán furunkulus, majd karbunkulus keletkezett. Kollégái megoperálták, de
a sepsis kialakulását újabb mûtéttel sem tudták meggátolni, és 1897.augusztus
6-án elhunyt. Kovács József, Balassa tanítványa 29 éven át volt professzor.
"Korán, hatalmas orvosi képességeinek, sebészi talentumának teljes
kifejlõdésére túlkorán lett professorrá, az ország legelsõ sebészi
tekintélyévé, úgy hogy a tanulás, kutatás és a próbálkozás legerõsebb indítója
és mozgatója, az elõrejutás és küzdés számára megszûnt. Így elvei hamar
kikristályosodtak, irányító eszméi dogmákká meredtek és abban a nagy
átalakulásban, mely a sebészet terén a nyolcvanas és a kilencvenes évek
folyamán végbement, Kovács József alig vett részt, sõt bizonyos ellenszenves
bírálattal és idegenkedõ érzésekkel kísérte" - írták róla . Utóda, Dollinger
Gyula ezt írta: " Amikor át kellett vennem a Kovács klinika ideiglenes
vezetését, a klinika abban az állapotban volt, amelyben 20 esztendõ elött
megnyitottuk". Magyary-Kossa Gyula, a kiváló orvostörténész könyvében így ír:
"Bizonyos összeférhetetlenség tette õt megközelíthetetlenné. De akik e kérget
áttörték, azokkal jól megfért, sõt hajlott szavukra, tanácsukra. Legközelebbi
tanítványai szívvel-lélekkel ragaszkodtak hozzá s a belõle áradó tudás kitûnõ
iskolává egyesítette környezetét". Ki volt hát Kovács József? Kiváló sebész,
de hasmûtéteket alig végzett. Semmelweis egyik legkövetkezetesebb követõje, de
a kortárs nemzetközi orvostudomány vívmányainak elutasítója. Laptulajdonos, de
õ maga alig publikált. Óriási, szellemes elme, de a kor nagy elméinek esküdt
ellensége. A medikusok 1874-ben ünnepelték, 1896-ban fellázadtak ellene.
Kiváló mestere volt a plasztikai sebészeti és hólyagmûtéteknek, a hadi
sebészetnek, a honvédegészségügy hazai megteremtõje. A magyar orvostörténelem
markáns, különös és különleges személyisége volt, száz évvel ezelõtt hunyt el.